Ars poetica arról, hogy szerintem mi a coaching?

 A fejlettebb piacokon hosszú évek óta a vezetők hatékony segítője a coach. Pontos definíciója a mai napig nem született meg. Az alábbi megfogalmazás az én felfogásomat tükrözi:

A coaching partneri alapon, a bizalomra épülő fejlesztői munka, mely segít a kliensnek a változásokhoz szükséges döntések meghozatalában, melynek legfőbb céljai: a lehetőségek kiszélesítése, a látásmód és hozzáállás megváltoztatása, végül, de nem utolsó sorban a belső egyensúly visszaállítása (más esetben kialakítása).

Kiemelt coaching területeim:       HATÉKONYSÁG - EGYENSÚLY– EMBER

A folyamatban a legfontosabb feladat, hogy képessé tegyem az ügyfelemet, hogy kidolgozza a jövőjére vonatkozó vízióit. Rávezetéses eszközökkel, jól irányzott kérdésekkel segíteni kell a következőkben:

• felfedezze a benne lévő gátakat
• kitolja a határait
• megfogalmazza a jövőbeli célját 
• megfogalmazza a változás stratégiáját 
• a változásra való hajlamát megerősítse
• megvalósítsa azokat

A vezetői coaching legtöbbször alkalmazott formája az egyéni coaching, melyben segítem és kísérem Őt az önirányító képességének mobilizálása érdekében.

A leggyakrabban érintett témák, melyben segíteni szoktam:

• Vezetői feladatra való felkészítés 
• Kompetenciák fejlesztése 
• Teljesítményjavítás
• A csökkenő motiváció okainak feltérképezése 
• Konfliktusok kezelése, feloldásának elősegítése 
• Karrier tanácsadás 
• A megváltozott vezetői szerepekből fakadó krízis feloldása 
• Szervezeti átstrukturálás 
• Személyes problémák feltérképezése, és megoldásának elősegítése 

Az általam képviselt irányzatban nagy hangsúly kerül az önismeretre.
Képes lehet-e bárki másokat vezetni, irányítani, addig ameddig saját magával nincs tisztában, nem ismeri a képességeit? Mennyire lehet így hiteles?